FILMGYÁRTÁS :: HELYSZÍNI SZEMLE :: FERTŐ-TÁJ & FERTŐ-TÓ

Fertő-táj

A Fertő kultúrtáj (osztrák-magyar határvidék) a Fertő-tó egészével a Világörökség részét képezi. 1979-ben az UNESCO bioszféra rezervátummá nyilvánította, és Európa nemzetközi jelentőségű vadvizeként tartják számon.
A tó az eurázsiai sztyep tavak legnyugatibb képviselője, s egyben Európa legnagyobb szikes (alkaline) tava.Vize erősen lugos kémhatású, igazi síkvidéki sóstó. A víz sekély, mélysége állandóan változik, azonban átlagosan az egy métert nem éri el - többször kiszáradt már, legutóbb 1867-1871 között. A számos ritka, csak itt élő növény és a kétszáznál több fészkelő, vonuló madárfaj védelme érdekében egyes részei csak engedéllyel és kísérővel látogathatók.

A tó magyarországi területét szinte teljesen nádas fedi, nyílt vízfelületet csak a nádason túl, a tó közepe felé, a nádasok belső tavaiban, és a nádasba vágott, útvesztő bonyolultságú csatornarendszeren találunk. Ez utóbbi a nyílt vízfelületet köti össze a tó környéki településekkel, a belső tavakkal, valamint a nádkitermelő területekkel – a halászok használják időtlen idők óta. Ezt az élőhelyet nád, keskenylevelű gyékény és telelősás alkotja. A nyílt vízterületen különböző hínártársulások, rence, érdes és sima tócsagaz, valamint a területre a madarak által behurcolt fésűs békaszőlő és tengerparti káka él. A nádas, hínáros élőhelyen alsóbbrendű életek ezrei kavarognak: vízi bolhák, vízi poloskák, pókok, kabócák, kérészek, szitakötők és bagolylepkék. A nádas részeken lápi póc és réti csík is él, de halállományának jellegzetes képviselői a fertői nyurgaponty, a garda vagy a süllő, a belső tavakban compó, sügér, pirosszemű kele. Persze a tó messze földön híres lakói a madarak: nagykócsag, kanalas gém, bölömbika, búbos vöcsök, több récefaj, szürke- és vörösgém, nyári lúd, nádi rigó és nádiposzáták több faja él a nádrengetegben.

Részletesebben szól a Wikipédia, a szabad enciklopédia.